A labort egy mûvész és egy kutató mûködteti: Szacsva és Pál

Hosszú együttmûködésük során, Szacsva és Pál mindig arra törekedett, hogy egyre inkább közelítse az egymástól alapvetõen távol esõ munkamódszerüket és kifejezési eszközeiket. Ennek a közelítésnek végül majdnem teljes perikarizmatikus egyesülésük lett az eredménye. Napjainkban gyakran egyetlen alkotóként (Szacsva y Pál) szignózzák közös peripoétikus mûveiket.

Azt, hogy mi tartja egyben manapság a világot és a társadalmat, Szacsva és Pál a perimatézis fogalmának segítségével igyekeznek leírni. A perimatézis elve azon a felfedezésen alapszik, hogy az élõvilág, a társadalmi- és a szellemi élet, mind hasonló módon, bizonyos körkörös modellek mintájára épülnek fel (vagyis mindannyiuk felépítésében megtalálható egy valamely központi mag körül elhelyezkedõ vagy mozgó elemeket feltételezõ struktúra, mely építõ alapeleme mikro- és makrorendszereiknek egyaránt). Ezeket Szacsva és Pál peristruktúráknak nevezi. A peristruktúrák sokasága egy úgynevezett periverzumot alkot, ahol a kommunikácó majdnem kizárólag perimediális úton lehetséges.

Elképzelésük szerint, a perimediális kommunikáció az információátadásnak az a sajátos módja, mely során az adatok nem a legrövidebb (egyenes) úton haladnak az információcserében résztvevõ szereplõk között. A perimediatizált állapot azt jelenti, hogy mindenkinek a tudatát egy információs felhõ (perifelhõ) veszi körül. A perifelhõt egyfelõl azok az adatok teszik ki, melyeket már „elõállítottunk” és útnak is eresztettünk, de valamilyen okból nem jutottak át saját információs burkunkon és ezért bolygópályára álltak a tudatunk körül (ilyenek, például, azok a gondolataink, melyeket a fent említett ok miatt nem sikerült még megosztani másokkal). Másfelõl, a perifelhõt olyan információk alkotják, melyeket egy velünk kommunikálni szándékozó valaki/valami bocsátott ki és melyeket mi névlegesen befogadtunk, de mivel nem volt még alkalom a teljes tudatosításukra (végiggondolásukra) ezért tudatunk körül bolyongnak. Ahhoz, hogy valaki valakihez eljuttassa mondanivalóját, annak elõbb át kell törnie saját információs burkát és aztán át kell hatolnia partnere információs felhõjén is. Gyakran elõfordul az is, hogy akaratlanul kommunikációba bocsátkozunk egymással a peri-információs felhõink egymáshoz súrlódása révén. Ez a „tiszta” perikommunikáció.

Érdemes megjegyezni, hogy a perimediatizált állapotban nemcsak másokkal nehéz kommunikálni, hanem magunkkal is. Ahhoz, hogy a perimediatizált egyén „hozzáférhessen” saját tudatához, elõbb ki kell kecmeregnie saját információs perifelhõjébõl (melynek ködös tartományában figyelme legtöbbször bolyong), azaz, el kell jutnia oda, ahol "felhõtlen" énje éppen állomásozik. És, bár teljesen független én, mint tudjuk, nem létezik, mégis az arra való törekvés a legfõbb hajtóerõ számunkra, hogy egy kritikai magatartást perifelhõnkkel szemben kialakítsunk.

Azt is észre kell venni, hogy a perikommunikáció jelensége , nemcsak korunkra jellemzõ (mint ahogy az élet más területeinek peristrukturális felépítettsége sem). Kétségtelen viszont, hogy a távközlési technológia fejlõdésével sokkal látványosabbá és kiismerhetetlenebbé vált, mint azelõtt volt. (Perifelhõnk "megvastagodott")

Szacsva és Pál felfedezte, hogy az információs keringésben résztvevõ adatok jelentõs részét a hírszolgáltató szervek termelik. Az így áramló információ többé kevésbé személytelen. Befogadóinak az az érzése, hogy egy olyan „hatósággal” kommunikálnak, mely létjogosultságát önmaga hiteles voltában hordozza. Az igazság kérdése viszont, mint tudjuk, nem könnyû téma, ha empirikus tényekkel való viszonyában vizsgáljuk. Ahelyett, hogy belevágtak volna ebbe a többnyire filozófiai vitába, Szacsva és Pál egy olyan munkamódszert dolgoztak ki, melynek segítségével, úgy vélik, rávilágíthatnak e kommunikáció egyik másik jellemvonására, nyelvének természetére, a "médiák" rejtett üzeneteinek mélyebb értelmére.

Szacsva és Pál ugyanis arra lett figyelmes, hogy a hírszolgáltatók szándékosan kibocsátott üzeneteik mellett bizonyos nem szándékolt (járulékos) üzeneteket is továbbítanak, melyek többnyire fennakadnak a befogadók peri-információs felhõjén, vagy egyszerûen csak céltalanul bolyongnak közöttünk. Szacsva és Pál e sajátos üzenetek közül azokat próbálja kiemelni, melyek mélyebb jelentését tudatosítani szeretné hallgatóságában. Ezt a feladatot hívatott ellátni a szerzõk által naponta megjelentetett peripublikáció. Ha valaki belelapoz a periarchívumba, akkor végignézheti, hogy milyennek látta Szacsva és Pál az év napjait a "médián keresztül", és általában jobban megismerheti világunk periverzális mûködését.

The lab is operated by Szacsva, a periartist and Pál, a periresearcher.

All along the years of their collaboration, Szacsva and Pál have been intensely trying to bring closer their so fundamentally different approaches to the world: the peritheoretic interest of the one and the periartistic way of expression of the other. The more and more successful assembling of the two has eventually lead to their almost complete pericharismatic fusion. Now, they often sign their peripoetic work as one single author: Szacsva y Pál.

Perimathesis is the central episteme through wich they try to understand how we exist and how we coexist. The perimathetic approach is based on the discovery that biologic life, social life and intellectual life are all equally organized alongside peristructural patterns (their micro and macro structures are constituted of circularly arranged or revolving elements around a nucleic center). The totality of these many different peristructures eventually make up a so called periverse, where communication is possible almost exclusively through perimediation.

Perimediation in their view is a special form of conveying information, where the data flow does not dirrectly advance from one actor to the other during the communicative action. The perimediated condition means that each of us continuously has to live surrounded by a so called peri-information cloud. The peri-information cloud is made up of the informations we have emited but which, for some reason could not get out of our own information shell (these are for instance our thoughts which do not get easily expressed) to which add up those informations emmited and dirrected to us by others, but which could not really reach our consciousness and consequently orbitate around, waiting for the suitable moment to pierce through our peri-information cloud. (These are for instance informations which were addressed to us and which we "nominally" recepted but not really thought over yet.) If someone "really" wants to get her message to someone else, first, one has to find her way out through this massive orbital flow of information that surrounds the self, and secondly she has to penetrate the peri-informational aura that surrounds the „other”. At the same time, we often unintendedly communicate due to incidental interference between our peri-information clouds. This phenomenon Szacsva and Pál consider to be the purest form of pericommunication.

It is worth mentionning that the perimediated condition doesn’t only impede us to easily communicate with others. It equally hinders one to properly dialogue with the self. Being perimediated means that we are in a mental state in which we can access our own consciousness only if we do the effort of first getting out of our own peri-information cloud (where most of the time our attention is errating) and if we get to the place where our more "independent" self is stationed. And though in the meantime it is important to keep in mind that such a thing as totally "independent self" in fact never exists, we have to admit that our endeaviour to get to it however is the one that drives us to take a serious critical stance towards our pericloud.

One should also notice that pericommunication (and the peristructural organization of life in general) does not only characterize our times. In our days, however, due to the developments in communication technology pericommunication has become much more intense, much more spectacular. (Our periclouds have "thickened".)

Szacsva and Pál discovered that an important amount of pericirculating information is the product of news manufacturers, by which the peri-information cloud of each of us mostly is being fed. The kind of information circulating thanks to these services have a more or less impersonal character. Receivers have the feeling of communicating with somebody who speaks in the name of an authority which legitimates itself through its own pretended truthfulness. However, we all know that truth is a difficult matter when we consider it in relation to empirical facts. In place of entering this rather philosophic debate, Szacsva and Pál adopted a working method which they believe help them more to discover some of the essential characteristics and underlying motives of this type of communication.

Szacsva and Pál in fact have found that besides their intended message the news manufacturers often deliver some incidental messages, which normally get stuck in our peri-information clouds or simply wreathe around and between us. Szacsva and Pál believe these incidental informations have to be methodically extracted and analysed because it seems that they have some valuable meaning; often more valuable than the information which is intentionally conveyed by the news sources... This is the task of the peripublication, issued daily by Szacsva and Pál. Going through the pages saved in the periarchives one can review the days of the year as Szacsva and Pál perceived them through the "media" and one might discover a bit more about the periversal functionning of our world.